| ÁLLAMFORMA: | alkotmányos monarchia |
| FŐVÁROS: | Edinburgh |
| TERÜLET: | 78.772 km² |
| NÉPESSÉG: | 5.116.900 fő |
| HIVATALOS NYELV: | angol |
| PÉNZNEM: | angol font |
| GÉPKOCSIJELZÉS: | GB |
| IDŐZÓNA: | GMT (UTC0) |
Varázslatosan szép tájak, tiszta levegő, erős nemzeti hagyományok - zord időjárás, véres évszázadok és elnyomás: Skócia az ellentétek földje, bármennyire is Nagy-Britannia része, majdhogynem teljesen autonóm, saját kormánnyal és hatáskörrel rendelkezik. Érdemes felfedeznünk az országot, hiszen a whiskey és a skótszoknya hazája rengeteg természeti és történelmi értékkel vár minket!
A tárgyi emlékek tanúsága szerint e vidéket már több mint 9000 évvel ezelőtt vadászó, halászó törzsek lakták. Az első települések kb. 6000 éve alakultak ki.
A 3.-4. században kelta törzsek érkeztek Írország felől, a Brit-sziget déli részét meghódító rómaiak őket szintén scotinak nevezték el, innen ered a nép mai elnevezése. E területen hamarosan megszilárdult a nagycsaládokon alapuló klánrendszer és ír szerzetesek segítségével elterjedt a kereszténység. A Római Birodalom elsősorban a brit fősziget déli és középső részét, a mai Angliát és Walest foglalta el – ezekből alkották Britannia provinciát – de rövid időre Dél-Skócia egy része is római fennhatóság alá
került. Az ettől északra fekvő területet a rómaiak Caledonia néven ismerték. Caledoniában piktek éltek, nyugati részén, a mai Argyllban pedig gaelek. A pikt földön jött létre északon Fortriu királysága, a skót királyság létrejöttét azonban csak 843-tól, I. Kenneth trónra jutásától számítjuk, aki uralma egyesítette Skóciát, a pikteket is beleértve. A skót zászlót ("the Scottish Saltire") először II. Óengus pikt király használta, 832-ben, amikor az athelstanefordi csatában egy egyesült pikt és skót sereg élén legyőzte az angolokat. A királyság belső gondokkal küzdött. A trónöröklés tekintetében a pikt és skót szokás eltért egymástól. A piktek koronája leányágon, a skótok koronája pedig férfiágon öröklődött. Ez volt Shakespeare által is - igaz, nem történelmi hitelességgel - megénekelt Machbet történet alapja.
A skót uralkodók jó kapcsolatokat ápoltak Wessex angol uralkodóival. Sok volt a trónharc, de ennek ellenére Skócia sikerrel terjeszkedett. 945-ben I. Edmund angol király lerohanta Strathclyde királyságot (a mai Dél-Skócia területén), de a terület hamarosan I. Malcolm skót király uralma alá került. Indulf skót király uralkodása (954-962) alatt a skótok elfoglalták az erődítményt, amit később Edinburghnek neveztek el, először vetve meg a lábukat a Lothian régióban. II. Malcolm uralkodása még szorosabb egységbe fűzte a skót területeket. 1018-ban Malcolm a
carhami csatában legyőzte Northumbria királyságot. A normann hódítás Angliában 1066-ban olyan események sorozatát indították el, amelyek elkezdték eltávolítani a skót királyságot gael kulturális hagyományaitól. III. Malcolm skót király a Magyarországon nevelkedett Margit hercegnőt kérte feleségül. Margit hercegnő Vasbordájú Edmund király unokája volt. A dán veszély miatt a király ikerfiait Magyarországra menekítették. Szent István udvarában nevelkedtek. Az egyik fiú meghalt, a másik felnőtt és három gyermeke közül egyik Margit hercegnő. A királyné nagyon népszerű volt Skóciában és ez nagyban hozzájárult Malcolm uralkodásának megszilárdulásához. Amikor fia, I. Dávid a trónra került, a normann hódítás szele elérte Skóciát is. Korábban házassága révén Dávid már fontos anglonormann főúrrá vált. A trónra kerülve rendkívül fontos szerepet játszott a feudalizmus skóciai elterjesztésében. Ösztönözte a németalföldiek bevándorlását az újonnan alapított királyi városokba, amelyeket Skóciában burghnek neveztek, és a kereskedelmet a kontinenssel, illetve Skandináviával. A 13. század végére már több tucat angol és anglonormann főúr rendelkezett skót földekkel. Ebben az időszakban hívták össze először a skót parlamentet. I. Dávid uralkodása alatt kiéleződtek Skóciában az ellentétek az angolok és
skótok között, mert az angol uralkodó a feudális földbirtokrendszert megpróbálta a Felföldre is kiterjeszteni, de ott a klánfőnökök komoly ellenállást tanűsítottak. Skóciai Margaret halála után a skót nemesség arra kérte az angol királyt, hogy legyen döntőbíró a trónkövetelők közt, I. Edward azonban ehelyett bábmonarchiát szeretett volna létrehozni a szomszédos országban, amelyet ő akart ellenőrizni. A skótok azonban Sir William Wallace és Andrew de Moray vezetésével ellenálltak, John Balliol trónigényét támogatva. Végül Robert Bruce lett Skócia királya. 1306. március 25-én koronázták meg. 1314. június 23-án és június 24-én döntő
győzelmet aratott Anglia ellen a bannockburni csatában. A harc azonban halála után újra fellángolt. A második skót függetlenségi háborúban Edward Balliol (1332-1357) az angol király támogatásával sikertelenül próbálta meg visszaszerezni a trónt a Bruce háztól. Végül az 1370-es években a felemelkedő Steward-dinasztiának sikerült stabilizálnia Skóciát. A középkor végére Skóciában két kulturális régió alakult ki: a főleg skót nyelvű Alföld (Lowland) és a főleg gael nyelvű Felvidék (Highland). Galloway fejedelemség Skócia délnyugati részében egészen a 18. század végéig megőrizte viszonylagos függetlenségét. Történelmileg úgy alakult, hogy a Lowland közelebb volt az európai kultúra fő sodrához. A skót felvidéken az egyesülési törvények utáni időkig fennmaradt a skót klánrendszer.
1603-ban VI. Jakab skót király örökölte Anglia trónját is és I. Jakab néven angol király lett. A Protektorátus (1653-1659) egy rövid időszakát kivéve Skócia külön állam maradt, de súlyos konfliktusok voltak a "Covenant" presbiteriánus mozgalma és az uralkodó között az egyházi kormányzat módjáról. Miután a Dicsőséges Forradalom (Glorious Revolution) letaszította a trónról a katolikus VII. Jakabot, és Vilmos és Mária vették kezükbe az uralkodást, a skótok azzal fenyegetőztek, hogy saját protestáns uralkodót választanak. 1707-ben azonban, miután Anglia megfenyegette őket, hogy beszüntetik a szabad kereskedelmet és mozgást a közös határon keresztül, 1707-ben a skót és az angol parlamentek megalkották az egyesülési törvényeket, amelyek létrehozták Nagy-Britannia Királyságot. 1715 és 1745 közt az elűzött király utódainak támogatói, a jakabiták két nagy felkelést indítottak, de nem sikerült elmozdítaniuk a Hannover-házat a trónról. Jakab és utódai főleg a skót hegyvidéken és az északkeleten és különösen a nem presbiteriánusok között maradtak népszerűek. A legnagyobb szabású felkelésre 1745-ben került sor, Csinos Károly herceg az elűzött Stuart uralkodó VII. Jakab unokájavezetésével.A klánok támogatásával gyors sikereket ért el, de utánpótlás hiányában egészen Invernessig hátrált, ahol is Culloden mellett megütköztek az angol csapatokkal. Az 1746-ai csatában a
jakobiták megsemmisítő vereséget szenvedtek. A menekülő herceget végül egy bátor lány, Flora MacDonald segítette meg, aki Károlyt szolgálólánynak öltöztetve csempészte ki az országból. A lázadások kora után béke következett, megkezdődött a hagyományos felföldi társadalom felbomlása: a klánvezérek feudális urakká váltak. Hatalmas kivándorlási hullám indult meg, így lassan elnéptelenedett a Felföld. A földeken megjelentek a birkanyájak. Skócia déli területei azonban óriási fejlődésnek indultak.
A skót felvilágosodást és az ipari forradalmat követően Skócia Európa egyik fő kereskedelmi, intellektuális és ipari központjává vált. A lázadások kora után béke következett, megkezdődött a hagyományos felföldi társadalom felbomlása: a klánvezérek feudális urakká váltak. Hatalmas kivándorlási hullám indult meg, így lassan elnéptelenedett a Felföld. A földeken megjelentek a birkanyájak. Skócia déli területei azonban óriási fejlődésnek indultak. Az I. világháború hadikonjuktúrája kedvezett a skót gazdaságnak is, utána viszont erős hanyatlás következett. Az amerikai alkoholtilalom miatt visszaesett a whiskygyártás. A II. Világháború ismét fellendülést hozott. A század közepén felerősödtek a nacionalista törekvések. Skót fiatalok ellopták a londoni Westminster-apátságból a Végzet kövét, a skót államiság egyik szimbólumát. Margaret Thatcher kormányzása alatt szóba se jöhetett az autonómia elérése. 1997-ben Tony Blair kormányzása idején népszavazást írtak ki, amelyben a skótok háromnegyede a parlamentjük visszaállítására voksolt. Ez 1999-ben be is következett.
Sokak szerint Európa egyik legszebb városa. Tény, hogy kevés városban tapasztalhatjuk az emberi alkotás és a természeti adottságok ilyen páratlan ötvöződését, mint Edinburghban. Szerencsés körülmény, hogy a sok háborúskodás közepette viszonylag épségben maradt, megkímélte a II. világháború is. Edinburgh az Egyesült Királyság egyik fő turisztikai látványossága, hozzávetőlegesen 13 millió látogatót vonz évente, és ezzel London után a második a sorban.
A vár Skócia legnépszerűbb turista látványossága. A vulkanikus eredetű, magas sziklaszirtre épült vár, melyet három oldalról meredek sziklafal véd, csak a keleti, lankásabb oldalról közelíthető meg. Eredetileg a vár északi oldalán volt egy tó (Nor Loch). A tavat a György-korban, az Újváros építése idején, lecsapolták, minekután a vár védelmi funkciója már megszűnt.
Az Edinburgh Castle egy kialudt vulkán bazalttalapzatára épült, s a 12. és a 20. század közötti időszakban folyamatosan új elemekkel egészült ki annak megfelelően, hogy éppen királyi rezidencia, katonai helyőrség, vagy börtön szerepét töltötte be. A legelső erődítményt Edwin, Northumbria királya (a város névadója) emeltette a 6. században. A várat 1603-ig királyi palotaként használták, ezután az uralkodók már Angliában rendezkedtek be. A palotában megtekinthetők a régi skót királyok emlékét őrző Végzet köve és a skót koronázási ékszerek is. Az ún. Nagyterem a 15. században épült, a fa tetőszerkezetes épület 1639-ig a skót parlament ülésterméül szolgált. A Governor's House flamand stílusban épült tömbjét 1742-ben építették a kormányzó számára. Említést érdemel még a Várbörtön és a Katonai börtön, valamint a Szent Margit-kápolna, mely a vár legrégebbi épülete, vsz. a 12. században épült.
A Castlehillt és a Canon Gate-et összekötő Royal Mile-t négy régi utca alkotja, amelyek a középkorban Edinburgh főközlekedési útvonalaiként szolgáltak a kastély és a Holyrood-palota között. A városfal szűkre szabta a kereteket: az óváros felfelé terjeszkedett, egyes épületei 20 emeletnyi magasságba szöktek. A főutcáról nyíló sikátorokban, átjárókban sétálva ma is érezni a középkori Edinburgh sajátos hangulatát.
Az épület alsóbb szintjeit a 17. sz. elején emelték, és Cockpen urának lakhelyéül szolgáltak. A legfelső szintet, a kilátóteraszt és a Camera Obscurát (egy lyukkamera, amely képes a város minden részletét pontosan megörökíteni) Maria Short építtette 1852-ben. A saját korában csodának számító építmény ma is a város egyik legnépszerűbb látványossága, kilátójából remekül belátni az egész várost.
Gladestone's LandA szépen helyreállított ház a 17. században egy kereskedő tulajdona volt, nevéből ered az épület mai elnevezése. Az ekkoriban "land"-nek nevezett házak kis alapterületű, magas, keskeny épületek voltak. Az 1617-ben elkészült hatemeletes Gladstone's Land utcafrontján ma is megtalálható az árkádok alatti bódésor, a szobák festett mennyezetét helyenként skandináv virágminták díszítik. A Painted Chamber nevű szobában áll egy szekrény, amelyet a hagyomány szerint egy holland kapitány adományozott egy skót kereskedőnek, hálául, amiért az egy hajótörés alkalmával megmentette őt.
Toolbooth St. John ChurchAz utca déli oldalánálló épület eredetileg a Városi Tanács székhelyéül szolgált volna, 1844-ben alakították át templommá. A közelmúltig ősi kelta nyelven tartottak benne istentiszteleteket, a highlandi egyházközösség hívei számára. Tornya 1840 körül épült és 80 méteres magasságával a legmagasabb templomtorony a városban.
A katedrális, Edinburgh egyik meghatározó látványossága a Royal Mile felénél található. 900 éve a város vallási központja, a "Presbiterianizmus anyatemplomaként" is emlegetik. Nevét az erre felé igen népszerű Szent Egyedről, a bénák és leprások védőszentjéről kapta. A templomtorony négyívű, ezüstszürke "skót koronája" magasan a város fölé emelkedik. A templom legrégebbi része a 4 központi pillér, melynek építését 1120-ra datálják. Az idők során több oldalkápolnát toldottak az épülethez, kissé átgondolatlan stílusban. A 20. század elején a külső képét jelentősen átalakították, de a belső elrendezés megőrizte eredeti formáját. A gótikus épület valójában csak a 17. században volt székesegyház, ma Edinburgh főtemploma.
A Királyi Múzeum és Skócia Múzeuma a South Bridge-ről nyíló Chambers Streeten egymás mellett áll, a tárlatok a skót történelmet, ipart, szokásokat és kultúrát az időszámításunk előtti időktől mutatják be, hét emeleten. Tulajdonképpen négy nemzeti múzeum található egy helyen. Megtekinthetjük a hazai és külföldi kiállítási tárgyakat bemutató képzőművészeti és régészeti galériát, a gerincesek evolúcióját szemléltető természettudományi múzeumot, a geológiai múzeumot, valamint a gyerekek számára különösen vonzó műszaki kiállítást, tucatnyi mozgó modellel.
A Princes Street Edinburgh elsőszámú bevásárló utcája. Itt áll a Jenners, Európa legrégebbi áruháza, ami 1838-ban nyitotta meg kapuit. Sok kisebb üzlet sorakozik egymás mellett a sétálóutcává alakított Rose St.-en. A legnagyobb bevásárló központok a Princes Mall, a St James Centre és a hatalmas Ocean Terminal, Leith-ben. Az újváros főutcáján található Sir Walter Scott, a nagy regényíró gótikus stílusú emlékműve, s egy közeli mellékutcában lakott 1787-ben "a skótok Petőfije", Robert Burns. Az óváros és az újváros között húzódott a Nor Loch nevű tó, amely ellátta a várost ivóvízzel, és egyben beleengedték a szennyvizet is. 1820-ra lecsapolták a tavat. Néhányan csatornát szerettek volna, de ehelyett inkább létrehozták a Princes utcai kerteket. Feltöltötték a két városrész közt levő völgyet termőfölddel, amelyet ma The Moundnak hívnak. A 19. század közepén erre a részre épült a Nemzeti Galéria éa az Akadémia, a föld alatt pedig a Waverley vasútállomásra vezető alagutakat fúrtak.
A neoklasszicista épület ad otthont a skót nép nemzeti gyűjteményének. Az 1850-es években nyitották meg, napjainkban a kontinens egyik legnagyobb kiállítása. A múzeumban egy egész sor híres európai festő - Raffaello, Tiziano, Tintoretto, Rembrandt, Poussin, Courbet, Gauguin, Monet, Cézanne és mások munkáit őrzik. A legnagyobb brit portréfestők (Gainsborough, Hogart, Reynolds) képei mellett itt találjuk a skót frestészet jeles képviselőinek alkotásait is.
A Holyrood királyi palota a királynő rezidenciája, amikor Edinborgh-ban tartózkodik. Az uralkodó júniusban és július elején gyakrantartózkodik itt. A palotát V. Jakab építtette 1528-ban. Stuart Mária férje, Darnley Henrik a palota még ma is meglevő termében ölte meg Rizzio Dávidot (1566), a királyné néhány terme ma is látogatható. Cromwell katonái mind a palotát, mind a vele szemben található kolostort kifosztották és részben lerombolták, II. Károly azonban mind a kettőt újból felépíttette, így alakult ki a ma látható épülettömb. Witt képiró a régi skót királyok arcképeivel diszítette a tornácot. 1745-ben Károly Eduárd trónkövetelő lakott néhány hétig a palotában, 1795-99-ig és 1830-1832-ig pedig a Franciaországból számüzött Bourbonok.
A Leith dokkjai évszázadokon át Edinburgh éltető elemei voltak. Manapság az épületek hatalmas gabonatárolókként üzemelnek, a felvonók pedig a város fölé magasodó felhőkarcolók tetejére szállítják az utasokat. Bár Leith felkapott üdülőhellyé vált, ma is inkább amolyan régies, kevésbé világias helynek számít.
Glasgow az elmúlt két évszázadban fontos hajózási és hajóépítő központ volt. A várost átszelő Clyde folyó nem sokkal a város alatt torkollik az Ír-tengerbe, ahol több mint 35 000 hajó készült. A legnagyobb skót város több változáson ment át az elmúlt húsz év alatt, mint bármely más brit település. Hanyatló ipari központból a nagyfokú pesszimizmus ellenére a város fejlődésnek indult és Európa egyik legfelkapottabb helyévé vált. A glasgowiak történelmük során mindig roppant büszkék voltak a felfedezők, mérnökök, írók és építészek hosszú sorára, akik részesei és alakítói voltak a 19. és 20. század fejlődésének.
A városközpontot a High Street, a Clyde folyó és az M8-as autópálya határolja. A város földrajzilag vett mértani közepe (az M8-ast az 1960-as években építették és keresztezi a várost).
A város szíve a György tér. Itt van Glasgow középkori eredetű városi börtöne, ill. a
bíróság is. Az érdeklődők sok szobrot is megcsodálhatnak a téren. A térről elindulva a hatalmas sétáló és vásárló utcákon találhatjuk magunkat. London után ez a legnagyobb városközpont a szigeten. Rengeteg kulturális épület van itt: A Theatre Royal (a skót opera és balett otthona), a Pavilion, a királyi színház, a Royal Concert Hall (koncertterem), a filmszínház, a modern művészetek múzeuma, a könyvtár, a szépművészeti múzeum és sok más egyéb is (pl. a vliág legmagasabb mozija). Ebben a negyedben vannak Glasgow felsőoktatási intézményei is ( többek közt a zenekonzervatórium, ill. a mérnöki, vagy a katonai egyetemek is).
Kereskedelmi negyedKeleten van a kereskedelmi negyed. Mindjárt a történelmi központ mellett van és az ipari forradalom óta lakó- ill. üzleti terület. A szélén van a Glasgow-i Katedrális, de itt vannak a piacok, a Kereskedelmi Épület és a Városháza is.
A város belsejének nyugati része. Hivatalosan „International Financial Services District”-nek nevezik (nemzetközi pénzügyi szolgáltatások kerülete). Az 1980’-as évek óta hatalmas toronyházak épültek ide- minden Londonban megtalálható céget itt is meglelünk.
Glasgow bohém negyede. Tele van kávézókkal, bárokkal, klubbokkal, éttermekkel és pubokkal. Itt van az egyetem és a kiállítási ház is. Itt vannak Glasgow legdrágább telkei- egyébként a településnek ez a népességileg legsűrűbb része. Az egyetem a sziget 4 legrégibb intézménye közt van. Skócia legnagyobb utcai ünnepsége, a West End Festival minden év júniusában itt kerül megrendezésre.
A West End ellentéte. Csendes lakóházak, fürdők, sportpályák jellemzik. Ez a Celtic FC labdarúgócsapatának otthona. A folyó másik oldalán található, ez a rész ad otthont a szerzetesrendnek is.
Déli oldalA régi ipari körzet. Most már egyértelműen lakónegyed, mégis jó néhány középület helyet kapott itt (pl. a Skót Múzeum, vagy a Glasgow Park). Ez a Rangers FC otthona. Most már kellemes parkjaival, szűk utcáival, nagy telkeivel igazi drága hely, régi ipari voltára csak az öreg kikötő emlékeztet.
Glasgow legelmaradottabb része. A középületek közül itt elsősorban a közművek kapnak helyet, ez a rész Glasgow legszegényebb területe. Itt magas a drogfüggők és az alkoholfogyasztók száma is.
Skócia harmadik legnagyobb települését "gránitvárosnak" is szokták nevezni. A mai Aberdeen a meghökkentő kontrasztok elegye, a kiterjedt és gazdag (főként György és Viktória-korabeli) múltnak köszönhetően. A fő utcák jellegzetes gránit épületei élénk benyomást gyakorolnak az idelátogatóra, a kikötő pedig mozgalmasabb, mint valaha, köszönhetően többek között az élénk olajkereskedelemnek.
| 1 | |
| 2 | |
| 3 | |
| 4 | |
| 5 | |
| 6 | |
| 7 | |
| 8 | |
| 9 | |
| 10 |
Szórakozás
